A házi szamár az afrikai vadszamár (Equus asius) háziasított alakja, amely a Kárpát-medencében 2500 éve ismert, s hazánkba vélhetően a Balkán felől érkezett.
A mediterrán országokban jó munkaképességű, jó testalkatú szamarakat tenyésztenek, míg nálunk sohasem volt megbecsült háziállat, így tenyésztésével sem sokat törődtek. Általában a juhászok málhás állata volt, valamint gazdasági udvarokban kisegítő munkát végzett. Érdekesség, hogy egykoron, különleges alkalmakkor húsát fogyasztották, zsírját nagyra becsülték, orvosságként alkalmazták. Verpeléten nem is lehetett búcsú szamárhús nélkül.
A ’70-es években többször hoztak külföldről Martina Franca, Poitou fajtájú csődöröket a hazai állomány nemesítésére, elsősorban öszvérelőállítás céljából, kevés sikerrel. A tervszerűtlen párosítások könnyen rokontenyésztéshez vezethetnek, amely kedvez bizonyos recesszív tulajdonságok elterjedésének, pl. albinizmus. Ilyen albínó példányok meglehetősen gyakran fordulnak elő a magyar szamárállományban is, amely egyébként országosan néhány ezer példányra tehető.
