Bemutatkozás
"A Mátai Ménes közel 270 lovával Magyarország egyik jelentős lótenyésztő központja, állami ménesként működik a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. kezelésében."

Versek

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

(járás körben)
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
(gyors,lovagló mozdulat utánzása)
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.

(lassú bandukolás)
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
(futás, kezek a test előtt)
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.

Zelk Zoltán: BÁRÁNYOK

Terelgeti a Szél-pásztor
bárányfelhő-nyáját,
füttyel hívja, hívogatja
kis Szellő kutyáját.

Égi mezőn mendegélnek,
hegyek fölött járnak,
éjszaka, a csillagok közt,
fény-akolban hálnak.

Falu szélén, erdő mellett
bárányok legelnek,
napsütötte, harmat-ázott
friss füvecskét esznek.

Vígan vannak, örülnek a
fűnövesztő nyárnak,
s fel-felbégetnek az égre
felhő-barikáknak.

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: “Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak…”

– Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!…-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
“Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.

Bővebben ►

Osvát Erzsébet: Balambér

Van egy kutyám,
Balambér,
Elcserélem
galambér’.

Vagy eladom jó áron
Vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek
hat galambot, vagy hetet!

De hát mivel etetem?
Tiszta búzám nincs nekem.
Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!

Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambért
se pénzért, se galambért!

Tordon Ákos: Libafagylalt

Ez a gúnár hóbortos,
azt gágogja: FAGYLALTOS.
A fagylaltja hó és jég,
jó, hogy ingyen adja még.

Tél hidege megfagyaszt,
nyár melege megolvaszt,
libafagylalt elfogyott,
a fagylaltos megfagyott.

Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

“Nincsen annál könnyebb –
Neveti a róka –
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled.”

Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?

“Azt hiszem, galamb vagy” –
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka –
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

Tordon Ákos: Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.

Csoóri Sándor: Csetneki

Hosszú nyakú Csetneki
sánta lovát csetleti.
Csetleti, botlatja,
lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki:
sárba csöppen Csetneki.